2013
Villanásnyi szabadság. Kerekasztal-beszélgetés a Lengyel Intézet, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége és a Holokauszt Emlékközpont rendezésében, 2013. április 19.
Kerekasztal-beszélgetés Dr. Csősz László, a budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze, Kékesi Zoltán esztéta és Zombory Máté szociológus részvételével. A beszélgetést Lévai Balázs vezeti.
Tabutéma. Kiállítás és beszélgetés Major János grafikai munkái kapcsán
Kerekasztal-beszélgetés Csillag Gábor antropológus; György Péter esztéta; Kékesi Zoltán esztéta; Major Borbála szociológus, Major János lánya és Vajda Júlia szociológus, pszichológus részvételével.
Romakép Műhely - „Szégyentelen századok”. Vetítés és beszélgetés, a DocuArt és az ELTE MMI Média Tanszék közös rendezvénye. 2013. március 6., videó: itt
Lojkó Lakatos József: Elfelejtett holtak (1981), Jancsó Miklós: Megöltétek ártatlan családomat (1994), Bársony Kata: Kitaszítottak (2011), Vendégek: Kékesi Zoltán esztéta, Zombory Máté szociológus, moderátor: Bódi Lóránt (ELTE- Atelier), Szász Anna (ELTE TÁTK)
2012
ZOO-TOPIA - nemzeti reprezentáció az állatkert építészetének tükrében. Könyvbemutató és kerekasztal beszélgetés, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2012. december 20. 18.30
Az állatkert tematikáján keresztül a ZOO-TOPIA kiadvány a nemzeti identitásképzés, a múlt és a jelen, a populáris és magas kultúra, illetve a lokális és a globális kulturális kontextusok lehetséges kapcsolódási pontjait vizsgálja, az állatkertek modernista építészetét a nemzeti önábrázolás eszközeként tételezi, különös tekintettel a Budapesti Állat- és Növénykert, valamint Kós Károly építészetére. A kötet Anca Benera, Yona Friedman, Bahbak Hashemi-Nezhad, Candida Höfer, KissPál Szabolcs, Wesley Meuris, Ahmet Ögüt és Société Réaliste (Gróf Ferenc & Jean-Baptiste Naudy) kapcsolódó munkáit mutatja be, az esszék szerzői John Berger, Kékesi Zoltán, Andreas Spiegl és Steierhoffer Eszter. A projekt kurátora és a kiadvány szerkesztője Steierhoffer Eszter. Résztvevők: Frazon Zsófia, Kékesi Zoltán, KissPál Szabolcs és Steierhoffer Eszter
Okwui Enwezor Olvasókör, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2012. december 18.
Okwui Enwezor 2013 februárjában a Ludwig Múzeumban A marginalitás elméleti és kritikai problémái napjaink művészetében című sorozatának keretében tart nyilvános előadást. Az olvasókör ezt az eseményt vezeti be.
Résztvevők: Erőss Nikolett, Hornyik Sándor, Kékesi Zoltán, Timár Katalin, Turai Hedvig
Etnozoo. Lettre-beszélgetés a Laborban, 2012. november 21.
KissPál Szabolcs a Lettre 2012. őszi száma számára készített "fiktív dokumentumfilmje" a budapesti Állatkert építészetét és etnográfiai terét, valamint a két háború közötti Erdély-diszkurzust a Másik tárgyiasításának hosszú európai (kolonialista) történetébe állítja. Ez a diszkurzus Erdélyt a másság és az azonosság olyan rendszerében konstruálta meg, amelyben Erdély egyfelől ős(eredet)i, autentikus és esszenciálisan „magyar”, másfelől archaikus, elmaradott, modernizálatlan helyként jelenik meg. Az erdélyi-magyar „sajátosságok” e kettős rendszere egy olyan kolonialista imagináció terméke, amely – a szimbolikus térfoglalás kulturális instrumentumaként – a Másikat nem pusztán vágyott, de egyben alárendelt szubjektumként is hozza létre („kicsiny hasonmásként”). (Kékesi Zoltán) A beszélgetés résztvevői: Dánél Móna Feischmidt Margit, Kékesi Zoltán, KissPál Szabolcs
Haladék – Könyvbemutató, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2012. november 14.
A kötet írásai az elmúlt bő egy évtized néhány fontos alkotásán - Harun Farocki, Artur Żmijewski, Eyal Sivan, Omer Fast, Yael Bartana és mások munkáin - keresztül vizsgálják a holokauszt művészeti reprezentációjának a kérdéseit, és azokat a művészeti stratégiákat, amelyek az emlékezet eltérő kulturális, szociális, mediális és politikai kontextusaiban születnek meg. A szerzővel György Péter és Turai Hedvig beszélget.
Hajnal Németh - Zoltán Kékesi:Screening and artist talk on the occasion of exhibition False Testimony, Invaliden1 Galerie, Berlin, 11. 10. 2012.
Rever (anthem)
Video presentation of the works of Szabolcs KissPál aiming to present the diverse application methods of the medium beyond their thematical nexus. Moderator: Zoltán Kékesi, CrosstalkVideo Festival, 8. 6. 2012.
Kortárs emlékművek és művészeti intervenciók, szabadegyetemi előadás, ELTE, 2012. május 10.
Some Notes on Racism and its Critique in Contemporary Art in Hungary, respondence to the lecture of Marina Gržinić, Ludwig Museum Budapest, 3. 3. 2012.
In her lecture, Marina Gržinić uses the term 'necropolitics' coined by Achille Mbembe to criticize the anti-migrant politics of the European Union. She nevertheless points out that 'necropolitics' is at the same time a form of power applied to the members of a nation─that is a form of politics splitting the community of citizens according to racial, class or cultural criteria. In this regard she refers to the situation of European Roma. In my paper I take up a central statement of her lecture saying that the question of socially engaged art must be connected to the question of racism. First I try to reconstruct briefly the logic of 'necropolitics' and the racist ideologies used as its legitimation. In a second step, I try to explain some of the difficulties which a critique of racism faces today, and introduce some recent artistic approaches aiming at a critique of racism in contemporary Hungary. Finally I make some concluding notes about a politics of memory relating to the traumata of racist violence.
Közel-Kelet-Európa. Az újrajátszás stratégiái, kurátor: Lázár Eszter, Labor Galéria, 2012. április 27. - május 18., megnyitó beszéd
Aki belép a Labor Közel-Kelet-Európa című kiállítására, legelőször egy olyan képpel találja magát szembe, amely azt állítja (meglehetősen többértelmű, de nem könnyen félreérthető módon), hogy a kiállítás témáját adó konfliktus egyik lényegi eleme a közösségi identitások esszencialista felfogása. A Public Movement izraeli művészcsoport munkájának címe (Szóval így!) egy államalapítás előtti fegyveres cionista szervezet, az Irgun jelszavát használja fel: a jelszó (“Csak így!”) eredetileg a fegyveres erőszakra utalt, és kétszeresen is terhelt, ugyanis magában hordja az 1948-as arab katasztrófa emlékét, később pedig egy szélsőjobboldali kahanista párt sajátította ki. A Public Movement jeruzsálemi performanszában egy fehér uniformist viselő, fiatal férfiakból és nőkből álló csoport eskütételét halljuk, amely az egyént egy transzcendens megerősítésre és territoriális jogokra hivatkozó, osztatlan közösség tagjaként szólaltatja meg. A jelenet háttérében a Siratófal és a Sziklamecset tűnik fel, amelyek, túl vallási szerepükön, a territoriális harc és a közösségi identitások jelképei is. Mialatt a szöveg átfordul saját dekonstrukciójába, a háttér jelentése is átminősül, és az addig homogénnek látszó identitás kimondásának kettős, hibrid keretet ad.
Embedded Narratives. The Israeli-Palestinian Conflict in two Projects by Róza El-Hassan and László Gergely, together with Eszter Lázár, lecture on the conference Middle East Europe – Reflection of the Middle Eastern Conflict in Art, Activism, and Media, DOX – Centre for Contemporary Art, Prague 15. 4. 2012. Watch video here
The presentation addresses two key topics of the conference: first, the representation of the Israeli-Palestinian conflict in Eastern / Central European art and, second, the relationship of art and activism in connection to the conflict. As a common point, both projects grew out of personal ties or backgrounds on the side of the artists. In her retrospective exhibition (2006), Róza El-Hassan, a Hungarian artist of part Syrian origin, featured an installation built up of protest signs made by Hungarian-Israeli activist Toma Sík. His activity is connected to a search for peace in the Israeli-Palestinian conflict and to implement a social utopia in Hungary. His sudden death in 2004 brought his vision of establishing a commune of „new peasants” in Hungary to an abrupt end. It is interesting to explore the possible meanings of his protest signs as revealed in the context of the exhibition – and how the “aesthetics of demonstration” (El-Hassan Róza) manifests inside and outside the exhibition space in these specific cases? Yad Hanna – The Collective Man (2010), a project by the artist collective Tehnica Schweiz (Gergely László & Péter Rákosi) deals with the history of the Yad Hanna kibbutz, founded by Hungarian communist Zionists in 1950. The project uses a variety of media (film, photography, performance, etc.) and sources (archival materials, family members’ memories and interviews with locals) and focuses on the rise and the fall of this leftist political ‘experiment’. At the same time, it reflects the (micro-)history of the Palestinian-Israeli conflict without reproducing biased representations prevalent in the international discourse of the 2000s.
A kép és a reprezentáció problematikái a Holokauszt kapcsán, szabadegyetemi előadás, Ludwig Múzeum, 2012. április 10.
Tanúság, topográfia, archívum. Holokauszt-emlékezet a kétezres évek művészetében, szabadegyetemi előadás, Bálint Ház, 2012. január 25.
Az előadás három példán keresztül mutatja be a holokauszt-emlékezet történetét: a trauma-átadás kulturális formáinak születését (Claude Lanzmann Shoah, 1985) és elválását az emlékezet korábbi, heroikus identifikáción alapuló formájától (Nathan Rapoport: A varsói gettófelkelés emlékműve, 1948), valamint újraértelmezését az emlékezet antagonisztikus tereiből kiutat kereső kortárs művészetben (Yael Bartana: Lengyel trilógia, 2007-2011).
Az előadásról készült videó megtekinthető itt.
Vizuális kultúra: módszer? Diszciplína? Beszélgetés Hornyik Sándor Idegenek egy bűnös városban című tanulmánykötetéről, MKE, Intermédia Tanszék, 2012. január 13.
Az előadás alcímében jelölt három elem, a túlélői tanúságtétel, a genocídium egykori helyszínei és mai topográfiája, valamint az archív dokumentumok a holokauszt-emlékezet kulcsfontosságú támasztékai, médiumai és egyben metaforái. Művészeti használatuknak sajátos története és formái vannak, amelyek mentén jellemezni lehet azokat a művészeti stratégiákat, amelyek az emlékezet eltérő – időben és térben sem állandó – kulturális, szociális, mediális és politikai kontextusaiban születnek meg. Az elmúlt bő egy évtized művészeti alkotásai azt mutatják, hogy e használati módok terén történt valami a holokauszt művészeti reprezentációjában.
2011
White Cube: A felület esztétikája és politikája, szabadegyetemi előadás, ELTE, 2011. december 1.
Szimulákrumok és statiszták (Omer Fast: Spielberg listája), előadás, elhangzott a Trauma – esemény – szimptóma c. konferencián, ELTE, 2011. november 17-18.
A „tanú korának” (A. Wiewiorka) születése és C. Lanzmann paradigmatikus filmjének bemutatása (Shoah, 1985) óta eltelt időben a kortárs művészetben a trauma pszichológiai jelensége (a látencia, az ismétlődés, a trauma újraélése stb.) mellett egyre inkább előtérbe került a kulturális trauma (J. Alexander) kérdése és a trauma kulturális megalkotásának kritikai megközelítése. Az előadás megpróbálja rekonstruálni ennek a folyamatnak a tágabb kontextusát, és bemutatja egyik fontos kortárs művészeti példáját, Omer Fast Spielberg listája (2003) című videóját, amelyet az izraeli művész a Schindler listája (1993) című film lengyel statisztáival készített. A statiszták elbeszéléseiből egészen zavarba ejtő módon rajzolódik ki a kulturálisan – ez esetben a forgatáson és később a filmen keresztül – elsajátított tapasztalatok hatása, amely egyaránt érinti a mindennapi észlelés világát és a kulturális emlékezet helyi formáit. A statiszták elbeszélése alatt a mai Krakkó képei mellett annak a koncentrációs tábornak a díszleteit látjuk, amelyet a Schindler listája forgatásakor építettek fel a város egyik kerületében, Płaszów-ban, nem messze az egykor ott álló tábortól. Płaszów – melynek kulturális földrajzát A. Charlesworth írta le – Omer Fast videóján egyszerre jelenik meg a helyi kulturális emlékezet és a szabadidő eltöltésének a tereként, turisztikai célpontként és globális szimulákrumként.
Kis Varsó: Lélekben tomboló háború / The Battle of Inner Truth, Trafó Galéria, 2011 november 11. – december 30., megnyitó beszéd
Gálik András és Havas Bálint csaknem 100 kisplasztikát kölcsönzött ki magyarországi közgyűjtemények raktáraiból, és helyezte őket egy kortárs művészeti kiállítótérbe. Pusztán azzal, hogy ezek a tárgyak a Trafó Galéria kiállítóterébe kerültek, módosult az a kontextus is, ami láthatatlanul – még egy múzeumi raktárban is – körbeveszi őket. A kortárs kiállítótér az észlelés és a jelentéstulajdonítás egyedi lehetőségeit hívja elő; a Kis Varsó új munkáját szemlélve pedig azt kell gondolnunk, hogy a galéria tere, a tér e sajátos kulturális formája (a white cube) mindenekelőtt az a hely, amely lehetőséget ad számunkra arra, hogy a tárgyakban testet öltő kulturális ideológiákkal szemben (kritikai) távolságot vegyünk fel. Ebben áll – legalábbis itt és most – a kiállítótér fehér felületének a politikája.
A megnyitó szövege elérhető itt.
Formálja-e a média a történelmet? A történelem, a közelmúlt emlékeinek feldolgozása, szabadegyetemi előadás, Ludwig Múzeum, 2011. április 7.
2010
A hang inskripciója – az „archivális hatalom” nyoma. A „treblinkai dal” Claude Lanzmann Shoah című filmjében, előadás, elhangzott a Filológia – Nyilvánosság – Történetiség című konferencián, ELTE, 2010. november 25–27.
Németh Hajnal: Összeomlás – Passzív interjú / Crash – Passive Interview, Fővárosi Képtár, 2010. március 11. – május 2., megnyitó beszéd
Képzeljék el, ahogy a felvételen – egy lassú, hang és vágás nélküli videódokumentáción – legördülnek a gyártósorról a kész autók: mintha a gyártás üteme a társadalom életének ütemét, a sztenderdizált termék pedig „a társadalomban domináns életmód mintáját” és mércéjét jelölné ki. Mintha az árufétis mai formája és a modern társadalom fejlődésen alapuló modellje, azaz a „spektákulum társadalma” és e társadalom alapvető narrációs modellje erre a rejtett alapra, a gyártósor mechanikus és monotón ütemére épülne. Németh Hajnal installációja annak a (traumatikus) pillanatnak a „mementója”, amikor a véletlen feltöri a dolgok „spektakuláris” felszínét, és megszakítja az élet egy vonalban haladó narrációját.
A megnyitó szövege elérhető itt.